Az erényes Gemstone-ék

Avagy vallásos témájú vígjátéksorozat - lehetséges ilyen?

Elvileg lehetne, de valahogy az ilyen sorozatoktól félnek. Számomra erre jó példa az Impastor, amelynek a törlését a mai napig nem tudtam kiheverni. Éppen ezért örültem amikor meghallottam a The Righteous Gemstones c. sorozat készítését, mely magyarul Az erényes Gemstone-ék címet kapta.

A sorozat most ért véget, összesen 4 évadot élt meg, ami ebben a műfajban azt hiszem rekord. Általában az ok a megbotránkozás, mivel sokan kiborulnak a kifigurázott helyzeteken, szentségtörésnek érzékelve azt. A Gemstones ebben a kifigurázásban nagyon jó volt. Olyannyira, hogy a nagy botránkozás helyett olyan siker fogadta a sorozat epizódjait, mely a megrendelők minden reményét felülmúlta. Éppen ezért meglepő, hogy a készítő lépett vissza a sorozat folytatásától.

A sorozat atyja Danny McBride (1976), akinek a gyermekkorában nagyon komoly szerepet játszott a baptista hit. A nagynénje lelkész volt, az édesanyja pedig bábokkal prédikált a gyülekezetben, ami miatt nagyon megszerette a történetek mesélését, ez pedig egyenesen a művészeti képzés felé terelte őt. Ilyen háttérrel lett színész és rendező, melyen belül mindig is nagyon szeretett vígjátékokon dolgozni. Kapott pár lehetőséget eddig is, de a Gemstones az első teljesen saját projektje. Ráadásul a baptista múlt, a vallásos neveltetés, a művészi történetmesélés és az abszurd vígjátékok iránti érzék egyféle személyes szintézise lett a sorozat.

rgem1.jpg

A négy főszereplő, pirosas öltönyben a sorozat atyja
(kép innen: Vox)

Egyébként ő maga nem a személyes élményeire fogta a film ötletét, de ebben nem hiszek. Eleve volt egy hiányérzete azt illetően, ahogyan az amerikai filmipar a vallást megközelítette. Szerinte egy az egyben idiótának mutatni mindenkit, komoly hiba, így az alkotók elvesztik a témában rejlő mélységeket. Ebből kiderül, hogy mégis volt valami személyes indíttatása. Persze több megagyülekezeti lelkésszel hosszasan beszélgetett, de az, hogy volt közös nyelvük, szintén a személyes életének köszönhette. Ők sorolták fel neki azokat a tételeket, amelyeket a sorozatban főszereplő családnál pellengérre lettek állítva.

Danny McBride eredetileg nagyon hosszú időre tervezett, az HBO pedig nyitott is volt a hosszú sorozatra. Főleg akkor, amikor a botránkozás helyett kedvező fogadtatásra találtak. McBride azonban úgy döntött, hogy az eredeti terveit módosítja és lezárja az egészet. Igazából amit szeretett volna, azt elmondta a képsorokkal és már nem volt izgalmas ötlete a folytatáshoz. Azt nyilatkozta, hogy jobb időben befejezni, mint addig húzni az időt, amíg az utolsó néző is lekapcsolja a képernyőt.

Mi a jó a sorozatban? Nekem az nagyon tetszett, hogy a hasonló személyes élményeimre reagált. A valóság sokkal abszurdabb és sokkal nyakatekertebb, de ez a light verzió is sokkal többet fedett fel erről a sokak elől rejtett világról. Mivel dolgoztam ilyen közegben, ha nagyon akartam volna, akkor ráismertem volna arra a prédikátorra is, aki valószínűleg McBride ötleteinek a forrása volt. Nálam ez a szubjektív elem eleve leültetett az epizódok elé.

A másik erénye, hogy nem próbál meg szájbarágósan elmondani valamit. Megmutatja a nyers helyzetet, majd a nézőre bízza a feldolgozást és a befogadást. Amennyiben tudja a néző, hogy az így felcseperedő második tehetős nemzedék mennyire infantilis marad, akkor azért fog jókat nevetni, ha meg nem, akkor azért. McBride nagyon jó érzékkel állította össze ilyen módon a legtöbb jelenetet, ami egy hatalmas telitalálat. Ezt a fajta "egy valamit mondok, de sok módon értelmezik, mégis mindenkinek tetszik" módszert szerintem a gyülekezeti élményeiből tanulta el. Akinek nem volt ilyen élménye, az észre sem veszi, hogy a történetmesélés milyen mélységeibe von be minket a készítő.

A sorozat atyja a prédikátor legidősebb fiát alakítja a sorozatban. Talán nem tűnik fel, hogy ő a főszereplő, de eredetileg ez volt a terv. Ebben a szerepben érezhetően nagyon otthonosan mozgott, már a legelejétől kezdve teljesen élte a szerepét. nem okozott neki nehézséget a prédikátor olyan fiának lenni, aki nem hiteles a prédikátori feladatban, de nincs választási lehetősége. Ismét egy erős jele ez annak, hogy sokkal több ebben a személyes élmény, mint ahogyan azt ő maga elismerte.

A sorozatbeli testvéreit alakító színészeket is jól választották ki. Mindkettő szakértője a humornak, szinte rájuk volt írva a szerepük. Egyébként a legtöbb szereplő korábban mér dolgozott McBride mellett, így a rájuk írt szerep nem véletlen. Egyedül a család fejét alakító színésznek nem volt még vele közös munkája, ő alakítja a fő prédikátort.

Ő John Goodman (1952), aki nagyon jól ismeri a sorozat által kifigurázott világot, ráadásul szintén belülről. Éppen ezért sokat vártam tőle, de szerintem nagyon keveset kaptunk. Tudom, hogy ezt nem lehet tényszerűen megítélni, de valami átütőbbet, eredetibbet vártam tőle.

Ő úgy fogta fel a szerepét, hogy egy szétesőben lévő, nyugdíjazását tervező prédikátort játszik, aki a felesége halála után már csak túlélni próbál. Talán ez az alapállás hagyott nyomot a játékán és egy sziporkázó karakter helyett kaptuk azt, amit. Ezt nagyon sajnálom.

Zárásként meg kell említeni a sorozat további gyengéit is. Az egyik a sok visszatekintés. Időnként egy-egy teljes epizód úgy ahogy van, egy nagy visszatekintés. Ezek szerintem átmentek a befogadható határon túlra. Ez olyan méreteket ölt, amit már szerintem büntetni kellene.

A negyedik évad már tudatosan zárásnak készült. Valójában már a befejező epizód előtt is egy finálé van, amihez a legutolsó rész már nem sokat ad hozzá. Ahhoz képest, hogy úgy egészében sikerült remekelniük, ez a fajta befejezés nagyon gyatra volt. Nem egy szokásos gyenge befejezésről van szó, hanem egy fél fokozattal jobbról, de ehhez a sorozathoz több kellett volna.

Végül a negyedik évad történetvezetését kell megemlíteni. Kétszer kezdődik el, sok a visszatekintés, sok az összefércelt jelenet. Mintha a készítőkből elfogyott volna az ötlet és a lendület. Érthető és kerek egész, de nem ér fel a korábbi évadokkal.

Ennek ellenére a Gemstones egy jól sikerült sorozat és sajnáltam, hogy vége lett. Abban reménykedem, hogy lesz még hasonló sorozat, ahol értőbb módon nyúlnak a témához, hiszen rengeteg lehetőség van benne!