Sikerült-e feléleszteni a jó akciófilmeket sorozat formájában?

Az akciófilmek a 90-es évekre jutottak el a csúcsra, legalábbis a lehetőségeket tekintve. A technikai feltételek is beértek a műfajhoz, hogy látványos és izgalmas jeleneteket alkossanak, illetve a készítők is ráéreztek a receptre,  Az már persze más kérdés, hogy a jelenetek mai szemmel mennyire vehetők komolyan. A ma tárgyalt 3 sorozat mindegyike azt a célt tűzte ki, hogy ilyesféle akciófilmet adjon át a nézőknek sorozat formájában.

A recept egyszerű. A legfontosabb elem a főhős és a főgonosz, mindkettőnek legyen saját csapata. Kellenek látványos, de még élvezhető jelenetek, amelyek a nézőt is szórakoztatják, de még nem váltanak ki epilepsziás rohamokat. E mellett fűszerezni kell mindezt csípős humorral és lehetőleg legalább egy csinos nővel. Fontos eszköz a ritmus, amelyiknek végig meg kell tartani a nézők figyelmét. Látszólag ez nem olyan nehéz.

A három sorozat: FUBAR, Reacher és a Totál KO. Spoilerek nélkül nézzük át, hogy melyiknek hogyan sikerült a megvalósítás!

FUBAR

A mozaikszó magyarul nagyjából ezt jelenti: "jóvátehetetlenül elk*rva", ami az amerikai katonai szlengből lett kölcsönözve. A háttértörténete a különleges katonai műveletek egyik amerikai szakértőjéhez vezethető vissza, aki egy könyvben kifejtette, hogy szerinte minden katonai művelet 3 részből áll: 

1. normálhelyzet: amikor minden el van szúrva;
2. amikor minden valóban el van szúrva;
3. amikor már minden javíthatatlanul el lett szúrva.

Ezzel a hármassal először katonaként találkoztam a 90-es évek közepén, amikor amerikai és francia katonák fejtették ki (Szarajevóban), hogy ez egy modern felismerés. Ők úgy magyarázták, hogy amikor a katonai erő alkalmazása ténylegesen felmerül, az a normálhelyzet, ahonnan részünkről minden elindul. Másoknak az már egy komoly krízis, nekünk viszont a belépőszint. Ebben a pillanatban "már minden el van b@szva".

Utána teszünk valamit, végeredménytől függetlenül nagyon hamar elérkezik a második fázis, amikor már sokkal rosszabb lett annál, amilyen volt. Ők mondták, hogy akkor már olyan helyzet van, amit helyben élő emberként már az elviselhetetlennél is elviselhetetlenebbnek éreznénk.

Végül a katonai művelet elindul a lezárás felé, amikor létrejön a harmadik fázis, vagyis már senki, soha nem fogja a helyzetet megoldani, mert úgy el tett minden, de tényleg minden szúrva, hogy képtelenség belőle kimászni. Ez a FUBAR. Egy akciófilmhez azért találó ez a cím, mert azt a nagyjából csak a világtörténelemben egyszer előálló helyzetet mutatják be, amikor minden hihetetlenül el lett romolva.

A sorozat címe tehát erre utal, de a sorozatnak a szó efféle jelentéséhez nincs sok köze. A sorozatnak fontos eleme egy személyközi konfliktus (máris az elején ezzel nyitnak, tehát ez nem spoiler) és ez alakul valamerre. Persze az akciófilmek sajátja, hogy a bonyodalmak megoldást nyernek, így csupán a hogyan kérdés marad nyitva - amit az évad legutolsó percei fognak megválaszolni. Na, meg az éppen készülő második évad.

Bár az egész évadra nézve mégis találó a címadás, de epizódról-epizódra haladva nem egészen értettem az okát, hiszen végső soron mégis minden a megoldás felé haladt. Spoiler lenne, ha leírnám, hogy mégis miként került az őt megillető helyére a cím, így ezt hanyagolom.

Van akciófilm 70 feletti főszereplővel?
(kép innen: Cosmopolitan)

A film Arnold Schwarzenegger (1947) köré épül. Ő egy 70+ férfi, aki önmagában az akciófilmek virágkorának egy ikonikus alakja. Elég sok ilyen korú embert ismerve már önmagában az érdekelt, hogy mire képes egy akciófilmben. Persze ez a sorozat a humorra épül, a feszültség az említett személyközi konfliktusban van. Mivel a főszereplő amúgy nem a dinamikus mozgása miatt lett akciósztár, így ez a filmsorozat sem vette igénybe a fizikai képességeit. Nem lapos a film, de ahogyan az esetében mindig, úgy itt is testre lett szabva a szerepe. Lehetne úgy is fogalmazni, hogy ez a sorozat az ő személyére épült. ami szerintem élvezhetővé teszi az egészet, hiszen a szereplése nélkül nem maradtam volna meg nézőnek.

A sorozatban van pár elem, ami zavaróan meseszerű, mintha egy akciófilmeken felcseperedett tini képzeletében született volna meg. A 80-as éveben még talán még használhatók voltak ezek, de a 90-es években már sokan mosolyogtunk  rajta. Mivel a sorozat elején szereplő helyszínről van szó, ezért nem spoiler: ilyen a főszereplő valódi munkahelye. Egy CIA objektum, ahol rendszeres eligazításokat tartanak. Ezzel még nincs baj, de azon a helyszínen forgatott minden egyes jelenet fájóan elvesz minden illúziót azt illetően, hogy egy valódi történetet nézünk, nem pedig egy mesét.

A véleményem erről az, hogy a valóság illúziója nagyon fontos, éppen ettől tud egy sorozat nagyon jó lenni. Amennyiben elveszik az illúziót, akkor azt vissza kell adni például humorral. Igyekeztek ezen a téren is, de szerintem jobb lett volna realisztikusabban berendezni az eligazításnak helyet adó termet, illetve az ott zajló eseményeket is meg lehetett volna írni jobban. Ez így eléggé fájdalmas nézői élménynek.

A filmsorozat amúgy Schwarzenegger miatt működik, de ügyesen kibontakozott a másik főszereplő is, sőt, teret hagytak a többieknek. A kiskamasz szintű jelenetek ellenére is érdekel a második évad, de az USA-ban a 40-60 százalékos sávban mozgott a népszerűsége, annak is inkább az alsóbb intervallumában. Szerintem ez azt jelzi, hogy azért valamit nagyon javítani kellene.

A másik főszerepet Monica Barbaro (1990) kapta, aki már gyakorlott sorozatszereplőnek számít. Szerintem ki tudott lépni Schwarzenegger árnyékából, csak a szerepe nem volt jól felépítve, hiszen a sorozatot nem rá szabták. Ő egy elég ügyes színész, de a benne rejlő lehetőségekre nem építettek. Inkább azt a feladatot kapta, hogy hagyja sziporkázni Schwarzeneggert.

Reacher

Ennek a sorozatnak már két évada ment le, viszonylag csendesen. Sőt, már a harmadik évadot is forgatják. A sorozatban a humor visszafogottabb, szinte csak enyhe fűszerként van jelen. Mondhatni úgy is, hogy a sorozat komolyan veszi magát, kissé sem paródiája önmagának - miközben a FUBAR esetén óvatosan, de törekedtek ilyesmire.

Ez a fajta akciófilm arra épít, hogy van egy főhőse, aki erős, okos és nagyon kitartó. Az összes kötelező sablon megjelenik benne, melyek megújítására egy parányi próbálkozás sem történt. Mintha a klasszikus akciófilmeket másolták volna le úgy, hogy azokat is a klasszikus formában igyekeztek visszahozni, semmit sem korszerűsítve. Összességében élvezhető lett a produkció. A nagy kérdés számomra itt az volt, hogy miért tudott az egész működni?

A főszereplő Alan Ritchson (1982), aki nem kezdő, de olyan filmekben szerepelt, melyeknek a műfajától idegenkedem, így nem ugrik be, hogy láttam volna bármiben is. Egyébként olvastam róla, tudom ki ő, ezért tudom azt, hogy a sorozatbeli karaktere nagyon sok ponton illik rá. Azt gondolom, hogy ez az egyik oka annak, hogy a sorozat működik.

A másik ok, hogy igyekeztek feszes ritmussal lekötni a néző figyelmét. Más sorozatokhoz képest is kevés benne az "üresjárat", de azért maradt benne néhány, ami amúgy sajnálatos. Igyekeztek nem illúziót romboló fordulatokat és megoldásokat elhelyezni benne, ez valamennyi kárpótlást ad a pár üresjáratért. A túlzó akciójeleneteket elhagyták, legalábbis a többségében. Volt benne pár olyan jelenet, amivel szerintem drámai feszültséget akartak teremteni, de azokat egy mai ember már nem bírja ki röhögés nélkül. Ezek száma viszont a kevés.

A sorozat - ellentétben a FUBAR-ral - behozta a képbe azt a "nő"-t, aki a főszereplő körül legyeskedik. Az első évadban ezt a szerepet Willa Fitzgerald (1991) töltötte be, alapvetően hibátlanul. A második évadra Serinda Swan (1984) kapta, ahol ez annyira nagyon nem jött össze. Meglepő módon azért nem, mert szerintem Willa Fitzgerald a fiatalabb kora ellenére egy rutinosabb színész. Neki összeállt fejben is a szerep, míg a pár évvel idősebb kolléganőjének kevésbé. Azt nem értettem, hogy ezen a poszton miért hajtottak végre cserét.

Az első évad két főszereplője jól működött egymással
(kép innen: Screenrant)

A második évad egyik különleges szereplője Shaun Sipos (1981), akinek nem csupán magyaros a neve. hanem valóban magyar származású. Amennyiben az évadnak 4 főszereplője van, akkor ő az egyik. Ő lenne a sorozat egyik humorforrása, de szerintem többet is lehetett volna kihozni belőle.

A két évadban fontos szerepet játszik Maria Sten (1989), aki a kinézete ellenére dán. Ő eredetileg egy szépségversenyt nyert, így lett belőle ismertebb személy. Később a Big Sky c. sorozat 2 epizódját is ő írta meg, 2018-ban pedig Hollywood 100 legjobb új íróinak egyikévé szavazták meg. A karakterének a pozícionálása kissé zavarosra sikeredett. Számomra abszolút érthetetlen volt például az is, hogy a ruházatán általában valamilyen gabonapehely reklámját láthattuk - miért kellett ez? 

Totál KO

 A Totál Ko eredeti címe Obliterated. A megcélzott élmény egy jó szintézis a jó akciófilmekből, mindez pedig olyasféle paródiában elmesélve, ami még nem lóg ki az akciófilm kategóriájából.. A karakterek ennek megfelelően eltúlzottan tipikusak, a párbeszédek sem nagyon összetettek. A poénok könnyen ülnek, nincsen bennük mélység. Ezért cserébe a filmnek jó a ritmusa, nagyon minimális benne az üresjárat.

Annak ellenére, hogy túlzóan is tipikusak a karakterek, nagy általánosságban hitelesebben működnek, mint egy önmagát komolyan vevő filmsorozatban. Persze a "kocka" itt is másodpercek alatt tör fel mindenféle informatikai rendszert, percek alatt akármiből épít egy számítógépet, de szerintem ezzel az alkotók ilyenkor összekacsintanak velünk, hogy "persze, hogy megoldja ezt is" és ők is röhögnek velünk együtt. Ettől tud akcióvígjátékként funkcionálni mindaz, ami a képernyőn történik.

Lehet-e a kiüresített panelekből valami újat és jót alkotni?
(kép innen: The Hollywood Reporter)

Annak ellenére, hogy az első percek után majdnem lekapcsoltam a sorozatot, az egész nagyot fordul és egyszerűen csak elindul. Amennyiben az előbbi kettővel hasonlítom össze, akkor ez adta meg azt az élményt, hogy teljesen ki tudtam kapcsolódni. Amennyiben egy ilyen akciófilm készítői felnőttnek tekintik a nézőket, akkor ebbe kell ennyi humor.

A sorozatnak volt két főszereplője, valamint a főgonosz is megjelenik benne, de mégsem tették zárójelbe a többi színészt. Minden karakterből kihozták a legtöbbet, de nem egyes epizódokat áldoztak fel arra, hogy alámerüljünk a személyiségükbe, hanem egyszerre, folyamatosan vezetik mindegyiknek a történetét. Ezzel ugyan feszesebb lett a forgatókönyv, de szerintem ettől jó az egész.

Ebben a sorozatban a kedvencem Costa Ronin (1979) volt, akivel szemben eléggé elfogult vagyok. Itt is arra használták, amire őt általában szokás. A főszerepet Shelley Hennig (1987) kapta, aki alapvetően jól tette a dolgát. A film nem miattuk működöt, hanem az előbb leírtak miatt.

Melyik a jobb?

Amennyiben az akciófilmeknek szeretnének egy emlékművet állítani egy mai sorozattal, akkor toronymagasan a Totál KO viszi a pálmát. Összehasonlíthatatlanul jobban él a műfaj eszközeivel, tudták a készítői, hogy miből mennyi kell. Az, aki nem a szuperhősös filmekért és a fantasykért rajong, ráadásul érti ezt a műfajt, az érzékelte ennek a sorozatnak a másik kettővel szembeni fölényét. Meglepetés: a Netflix leállította a második évad előkészítését, a sorozatot sajnos elkaszálták. 

A Reacher magasan felülmúlta a FUBAR-t, amely voltaképpen Schwarzenegger nyugdíjba vonulása előtti utolsó nagy filmes dobásának tűnik. A Reacher a műfajnak egy jó minőségű terméke, még akkor is, ha nem a csúcsa. Mondhatjuk egy alapos, tisztességes munkának. Rossz döntés lett volna nem készíteni belőle egy újabb évadot.

A FUBAR nálam a harmadik helyen végzett. Szerintem nem sikerült összehozni egy retro akciósorozatot. inkább ez egy Schwarzeneggernek köré írt sorozat, ami alig több egy negédes mesénél. Ennek ellenére a nézők körében sikeres lett, sőt, a legsikeresebb. Őszintén szólva ez meglepett, mert nem látom milyen okok miatt alakulhatott ez így.